PÉNTEK

Hétfőn este szürkületkor megláttam Őt, de csak egy pillanatra. Reméltem, hogy majd megdicsér, mert a birtokunkat kitakarítottam és feldíszítettem. Mindezt a legjobb szándékkal tettem, és egész nap keményen dolgoztam. De Ő ezzel sem volt megelégedve, gyorsan megfordult, és magamra hagyott.

Még valami miatt bosszankodott. Ismét le akartam beszélni, hogy csapdákat állítson. A tűz révén ugyanis egy új érzést ismertem meg, és ez világosan különbözik a szerelemtől, az aggodalomtól és más érzésektől, amelyeket eddig felfedeztem. Most ismertem meg a félelmet! A félelem valami borzasztó! Kívánom, bárcsak ne fedeztem volna fel, mert azóta szorongások kínoznak, nem vagyok többé szüntelenül boldog, gyakran reszketnem kell, és majdnem összeesek. Mégsem sikerült Ádámot eltéríteni a szándékától.

Ő még nem ismeri a félelmet.

(Itt végződik Éva naplónak első része)