Tíz évvel később
A mi fajtánk! Ezt már régebben sejtettük. Kicsiny, fejletlen alakjuk tévesztett meg sokáig.
Szinte hihetetlen. Most már megszoktuk a gondolatot. Azóta egypár kislány is beállított.
Ábel jó kisfiú, de Káinnak rossz a természete.
VASÁRNAP
Az elmúlt évek hosszú sora után be kell vallanom, hogy eleinte alaposan félreismertem Évát. Jobb vele élni a Parkon kívül, mint a Parkban őnélküle tengődni. Eleinte mindig arra gondoltam, hogy túl sokat beszél. De most mégis sajnálnám, ha ez a hang elnémulna, és soha életemben többé nem hallhatnám.
Most már bizonyos hálával gondolok arra az almába harapásra, amely bennünket összehozott, és megtanított rá, hogyan kell az ő jó szívét és kedves egyéniségét megérteni.
(Itt végződik Ádám naplójának első része) |